Lopok Neked Egy Könyvet,
A Lapjait Teleírom
Vérrel, Verítékkel,
Valahogy Még Kibírom.
De Aztán Elmegyek Innen Messze,
Hogy Többé Ne Is Láss.
Lopjon Könyvet, írja A Könnyeivel
Tele Valaki Más!

Lopok Neked Egy Könyvet,
A Lapjait Teleírom,
A Festék, Ha Megszárad
A Kifakult Papíron,
Akkor Elmegyek Innen Végleg,
Magammal Viszlek Téged
Oda, Ahol Többé Soha
Senki El Nem érhet.

Tudom, Hogy Hagynád,
én Addig Szeretnélek,
Amíg Mozogsz, Amíg Van Benned élet
A Véredben Fürödnék,
átvágnám A Torkod,
Néznél ám, De Nem értenéd A Dolgot.

Lopok Neked Egy Könyvet,
A Lapjait Teleírom,
A Képeket Kitépem,
Rajta Lesznek A Síron,
Amit Kettõnknek ások
úgy, Hogy Ne Lássák Mások,
Mikor A Szemedbe Nézek,
Szúrok, Aztán Magammal Végzek.

Refrén

Yeah!