Nem én Vagyok A Nagymamád,
De Ha Gondolok Rád, Megállok,
De Biztos A Bérlettokban Hord,
Te Meg Vasárnap Eszed A Palacsintát.

Potyogtasd El A Nápolyi-morzsát,
Rajzolj Pöcsöt A Plakátnak!
Sínek Hosszán Moccan A MáV,
Tanítható Olajfolt A Mamádnak.

A Tv-ben Nézed A Szaxofonost,
és Azt Gondolod, Hogy De Jó Neki.
A Kádban Fröcsölsz és Eljátszod,
A Tenger A Partot Hogyan Veri.

Ugye Milyen Jó Most Forogni A Napon?
Az Arcodon Elkent Szúnyogtetem,
Ha Akarod A Szárnyait Rád Rakhatom,
A Tojásait Meg Majd Elültetem.

és én Utállak, Mert Egyedül Vagy,
és Egyedül Vagyok, Mert Utállak.
A Tv-t Hagyom A Hónom Alatt,
Hogy Lemérje A Lázát A Világnak.

De Tényleg Ez Van, én Vártalak,
A Tücskökkel Ettem én Is A Füvet,
Felköptem A Garázstetõkig,
és Megcsillant Szépen Lefelé Jövet.