Búcsú

Nézd, Milyen Vakító Az õszi Napsugár
Kis Mezõn Bánatunk Teríti Szét
Pár Napra Visszatért A Nyár

Rettegve Várjuk A Búcsú Közeledtét
élvezzük A Langyos Szellõt
A Haldokló Természet Utolsó Leheletét

Ma Az éjszakát Együtt Töltjük El
Az Eget Fürkészve Fekszünk A Mezõn
Mondd, A Csillagok Mit árulnak El?

De Holnap A Bolygó Más-más Oldalán
újra Egyedül Tekintünk Fel
Búcsúznunk Kell E Nap Nyirkos Hajnalán

Csókkal ébresztesz Fel
Indulnom Kell
Könnyek Nélkül Nem Múlik El A Búcsú